Amikor elhangzik a "Hova is menjünk jövőre nyaralni?" mondat, mindig megdobban a szívem. Idén a közhelynek számító horvát tengerpart helyett a hegyvidékes, friss levegővel telt Ausztriát választottuk. Mamámmal már jártam ott több mint 10 éve és már akkor is gyönyörűnek találtam. A szervezésnek nem szoktunk nagy feneket keríteni. A hely és a szállás legyen szuper, a többi már jön magától. Először Zell am See volt a kiszemelt város, de rájöttünk, hogy egy picit drága a mi pénztárcánkhoz, így inkább St. Wolfgang lett a befutó. Viszonylag közel van minden olyan városhoz, amit szerettem volna megnézni. Utólag nem is bántuk meg, hogy ennél a városkánál maradtunk, de majd később erről is lesz szó.
Szeptember 4-én indultunk útnak. A kb. 6 órás út és egy könnyed határátkelést követően épségben megérkeztünk a szállásunkra. Nem semmi, hogy a magyar határt átlépve mennyire más minden. Elég a környezetre vetni némi pillantást. A hatalmas szélkerekek, amik nekem nagyon bejönnek és inkább őket lássam, mint a pöfékelő gyárakat...
A lassan előbukkanó hegyek és friss levegő együttes élménye, a hegyoldalakon nyugodtan legelésző tehenek, a mosolygó emberek, a virágosládákban úszó házak szépsége olyan, mint valóra vált mese.
1. NAP:
Épségben megérkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat. A terasz mellett egy fiatalember dolgozgatott, olyan igazi osztrák emberke volt. :) Nem is gondoltuk, hogy ő lesz aki fogad bennünket. Nagyon kedves és segítőkész volt. Megmutatta merre van a szobánk, kaptunk térképet és elmondta mit hol érdemes megnézni.
Nagyon szép szobát kaptunk, téli/hegyvidékes. A kilátás magáért beszélt. Az első kép, pont a szobánkból volt látható. Meseszép.
A szobához tartozott egy kis terasz, zuhanyzós fürdőszoba, az étkező egyben volt a hálószobával, és amire nem számítottunk, az a kis konyhai részleg, ugyanis nem volt feltüntetve az oldalon, hogy ez is a szoba része lesz, de mi egyáltalán nem bántuk, szuper kis vacsorákat tudtunk megejteni, a friss alpesi tej, a kenyér, az ízletes vaddisznó szalámi és a bio sajt társaságában. A kenyér mellett nem lehet csak úgy elsétálni, hiszen a hely ahol készítik, már több mint 100 éve üzemel.
Kipakolás után pihentünk, és elsétáltunk a parthoz. Kb. 8-10 percre volt a szálláshoz. Gyönyörű naplementével ajándékozott meg bennünket az anyatermészet.
Már az első nap is teljesen elvarázsolt bennünket a hely szépsége és nyugodtsága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése